Az itteni élet

Olyan, átlagos. Nyugodtnak nyugodt, persze, de átlagos. Olyasmi mint amire vágytam. Sokat kockulok, eljárunk ügyeket intézni, vannak néha csendes magányos óráim is amiket eléggé élvezek. Ahhoz ugyan még hozzá kell szoknom, hogy nem egyedül, éppen mikor eszembe jut, reggelizek/ebédelek/vacsorázok, de nem halok bele. Örülök, hogy saját, nagy szobám van, viszont amolyan klubszoba szerűen hat mert a többiek mindig itt tespednek. Állítólag azért mert nem nagyon megyek ki innen.

Felvettek a suliba, már be is iratkoztam, már csak szeptembernek kell lennie és “élvezhetem” “csodás” iskolai napjaim. A sulititkár nagyon kedves volt, és zökkenőmentesen ment az ügyintézés. Ami érdekes, hogy nem normális iskolaépületben vagyunk, hanem egy nagy irodaházban foglalunk pár emeletet.

Néhány dolgot kicsit tovább tart elrendeznem, mint hittem, de nem lesz gond.
Debrecen tényleg szép város, de semmi extra. Tudom, rossz turista vagyok, de engem nem izgatnak föl a látványosságok. Nekem ez is csak egy sima város ahol ezentúl élni fogok. (Már hivatalosan is mert be vagyok ide jelentve.)

Még igyekszem ezt a szűk 2 hét nyári szünetet kiélvezni, ahogy bírom, bár közben keresek diákmelót (és van is kilátásban) szóval nem fogok sokat tespedni, akármennyire is szeretném. Na megyek vissza kockulni.

New place, new life

Elköltöztem
Debrecenbe. Új, hely, új élet. Az út hosszú és fárasztó volt, de mindenképp megérte. Már tegnap este összepakoltam, ma csak pár új táska kellett még. Laci jött időben, Felcuccoltunk, és indultunk. A vonaton elszórakoztattuk egymásnak.

Az albérlet
Nem olyan amilyenre számítottam. Jó láttam róla képeket, de nem adtak megfelelő képet róla. Sokkal jobb. Nagyon szép tényleg. Először nem értettem, hogy Laci miért áradozik annyira róla, de most már értem. Ez tényleg nagyon, nagyon szép. És hatalmas. A szobám meg… Az leírhatatlan. Egyszerűen annyi helyem van.. Majd még elkél olyan 3-4 polc és még szebb lesz, de már most nagyon elégedett vagyok.

Az új élet
Erről még nem tudok írni. Majd talán egy hónap múlva. Gyakorlatilag tök ismeretlen lesz minden, de én igyekszem alkalmazkodni. Iskolába majd jövőhéten megyek beiratkozni, meg majd el kell intéznem pár ügyet. Már alig várom, hogy megtudjam milyen is itt élni.

Egyenlőre ennyi volt. Első estém kellemes hangulatban telik, remélem ezentúl is így lesz.

Egy elmebeteg világ

Ma már őrültnek lenni divat. Az eberek érzelmi küszöbe lassan eltűnik. Érzéketlenek leszünk. Szomjazzuk a brutális filmeket, képeket, videókat. Vannak oldalak amik összegyűjtik ezeket és publikálják, és van nézettségük. Szinte követelik az újabbnál újabb gore képeket, vagy állatkínzós videókat. És miért? Mert erre van igény. A facebookon is osztogatnak hasonló képeket, csak ott ügyesen álcázzák. “Jaj így kell hatszázmillió lájk, hogy megmentsük szegény felrobantott pofájú kutyát” meg “nézzétek állatkínzók, osszuk meg a képüket, hátha valaki felismeri őket”, de a kedvencem mostanában, hogy a nyílt mellhasú kisbabának gyűjtenek pénzt lájkkal meg megosztással. Annyira ostobák.. A Facebook vezetősége nem egyszer kijelentette, hogy NEM fizetnek a lájkokért. Akkor vajon minek osztogatják tovább? Ostobák? Igen. Mind az. De nem csak ez van a háttérben. Az önnön és más beteg állatok szórakoztatására is szolgál. Mással egyszerűen nem tudom magyarázni.

Ne értsetek félre, nem vagyok jobb ezeknél. Igenis felmegyek 4chanra és végignézem a gore threadokat, sőt, van amikor google képkeresőjén kifejezetten olyan témájú képeket keresek, de akkor sem osztom meg. Ezt a fajta beteg hajlamomat megtartom magamnak, illetve csak azzal osztom meg aki tudom, hogy vevő rá. Le nem mentem a képeket, nem töltöm fel őket sehova, és nem traktálom a világot, hogy “NÉZZÉTEK! BORZASZTÓ, NEM?”. Igen az. De aki ilyet akar látni az keres ilyet. Ennyi.

 

 

 

Függőség – Mert mindenkinek van

Tényleg van. Kinek kisi, kinek nagy, minden attól függ, hogy mennyire válik az ember hétköznapjainak részévé, és mennyire fontos szerepet kap benne. Valaki minél jobban élvez valamit annál jobban akarja csinálni és annál inkább a függője lesz.

Sok ismert függőség van, mindenki meg tud nevezni legalább egyet.
Persze van amit sokan nem neveznének függőségnek, de mégis az.

Én ma este realizáltam magamban, hogy milyen borzasztó ember is vagyok igazából. Hogyha nem kapom meg ami már az életem részévé vált akkor majdnem bárki ellen fordulok.

Én számítógép és internet függő vagyok. Ha nem tudok napi x órát “kockulni” akkor megbolondulok. Jó ez túlzás, de nagyon morci tudok lenni, főleg ha előterveztem már, hogy mit fogok csinálni.
Egyedül akkor nem izgat, hogy nem kockulok, ha a barátaimmal vagyok. Persze részben ez sem igaz, de ezt most nincs kedvem tovább fejtegetni.

Ezen függőségemre ma döbbentem rá igazán. Eddig is észrevettem, hogy sokkal többet játszok a barátaimnál, de nem gondoltam volna, hogy ennyire gázos a helyzet velem.
Ma egész délután dolgoztam kint a tűző napon és másra sem vágytam, minthogy hazaérjek és egy jót netezzek meg wowozzak. Szerencsére egy órával hamarabb elengedtek szóval siettem haza. Lefürödtem , megkajáltam és vártam hogy anyámék végezzenek a játékukkal. Addig kint az udvaron telefonon wifiztem (igen, ezzel szoktam “gyengíteni” a vágyat a net után). Azután észrevettem, hogy anyámék lefeküdtek aludni. Laptop sehol. Egyből elkapott a dühroham. Nem tudtam honnan jött. Csak kibaszott dühös lettem. Egyből vádaskodtam magamban, hogy biztos ki akarnak megint baszni velem.
Meggondolatlanul kiírtam egy hülyeséget facebookra is.
Pedig csak szimplán elfelejtették kihozni…
Most meg ég a pofámról a bőr (anyám pasija kijött és csodálkozott, hogy nem gépezek, azután kihozta), hogy ekkora egy mocskolódó szemétláda vagyok.
És ekkor jöttem rá, hogy mennyire is függő vagyok. Oké haverokkal elpoénkodjuk mindig, de ez akkor is gáz.

Kellene tennem ellene valamit. Ez… szar.

Ez pontosan illik ide…