Tényleg van. Kinek kisi, kinek nagy, minden attól függ, hogy mennyire válik az ember hétköznapjainak részévé, és mennyire fontos szerepet kap benne. Valaki minél jobban élvez valamit annál jobban akarja csinálni és annál inkább a függője lesz.
Sok ismert függőség van, mindenki meg tud nevezni legalább egyet.
Persze van amit sokan nem neveznének függőségnek, de mégis az.
Én ma este realizáltam magamban, hogy milyen borzasztó ember is vagyok igazából. Hogyha nem kapom meg ami már az életem részévé vált akkor majdnem bárki ellen fordulok.
Én számítógép és internet függő vagyok. Ha nem tudok napi x órát “kockulni” akkor megbolondulok. Jó ez túlzás, de nagyon morci tudok lenni, főleg ha előterveztem már, hogy mit fogok csinálni.
Egyedül akkor nem izgat, hogy nem kockulok, ha a barátaimmal vagyok. Persze részben ez sem igaz, de ezt most nincs kedvem tovább fejtegetni.
Ezen függőségemre ma döbbentem rá igazán. Eddig is észrevettem, hogy sokkal többet játszok a barátaimnál, de nem gondoltam volna, hogy ennyire gázos a helyzet velem.
Ma egész délután dolgoztam kint a tűző napon és másra sem vágytam, minthogy hazaérjek és egy jót netezzek meg wowozzak. Szerencsére egy órával hamarabb elengedtek szóval siettem haza. Lefürödtem , megkajáltam és vártam hogy anyámék végezzenek a játékukkal. Addig kint az udvaron telefonon wifiztem (igen, ezzel szoktam “gyengíteni” a vágyat a net után). Azután észrevettem, hogy anyámék lefeküdtek aludni. Laptop sehol. Egyből elkapott a dühroham. Nem tudtam honnan jött. Csak kibaszott dühös lettem. Egyből vádaskodtam magamban, hogy biztos ki akarnak megint baszni velem.
Meggondolatlanul kiírtam egy hülyeséget facebookra is.
Pedig csak szimplán elfelejtették kihozni…
Most meg ég a pofámról a bőr (anyám pasija kijött és csodálkozott, hogy nem gépezek, azután kihozta), hogy ekkora egy mocskolódó szemétláda vagyok.
És ekkor jöttem rá, hogy mennyire is függő vagyok. Oké haverokkal elpoénkodjuk mindig, de ez akkor is gáz.
Kellene tennem ellene valamit. Ez… szar.
Ez pontosan illik ide…
egérlyuk 