Olyan, átlagos. Nyugodtnak nyugodt, persze, de átlagos. Olyasmi mint amire vágytam. Sokat kockulok, eljárunk ügyeket intézni, vannak néha csendes magányos óráim is amiket eléggé élvezek. Ahhoz ugyan még hozzá kell szoknom, hogy nem egyedül, éppen mikor eszembe jut, reggelizek/ebédelek/vacsorázok, de nem halok bele. Örülök, hogy saját, nagy szobám van, viszont amolyan klubszoba szerűen hat mert a többiek mindig itt tespednek. Állítólag azért mert nem nagyon megyek ki innen.
Felvettek a suliba, már be is iratkoztam, már csak szeptembernek kell lennie és “élvezhetem” “csodás” iskolai napjaim. A sulititkár nagyon kedves volt, és zökkenőmentesen ment az ügyintézés. Ami érdekes, hogy nem normális iskolaépületben vagyunk, hanem egy nagy irodaházban foglalunk pár emeletet.
Néhány dolgot kicsit tovább tart elrendeznem, mint hittem, de nem lesz gond.
Debrecen tényleg szép város, de semmi extra. Tudom, rossz turista vagyok, de engem nem izgatnak föl a látványosságok. Nekem ez is csak egy sima város ahol ezentúl élni fogok. (Már hivatalosan is mert be vagyok ide jelentve.)
Még igyekszem ezt a szűk 2 hét nyári szünetet kiélvezni, ahogy bírom, bár közben keresek diákmelót (és van is kilátásban) szóval nem fogok sokat tespedni, akármennyire is szeretném. Na megyek vissza kockulni.
egérlyuk 