Zene

Zene. Mindenkinek ott van. Mindenki szeret valamilyen zenét. De mindenkinek mást jelent. Depresszió, magány, harag, félelem. Vidámság, öröm, szeretet, bátorság. Ezek érzések. Esküvő, temetés, ballagás. Ezek alkalmak. Délután az karosszékben ülve, a buszon állva, kint a füvön fekve. Helyek és időtöltés. Bulik, reklámok, csevegés közben. Csak háttérzaj. Mindegy mit mond bárki, mindenhez köthető.
Számomra emlékeket jelen. Emlékezés érzésekre. Emlékezés alkalmakra. Emlékezés helyekre. Emlékezés egy aláfestésre. Mert ha újra meghallom, vagy újrahallgatom eszembe jut, hogy egyszer már hallottam. És eszembe jut mi volt akkor. Mit éreztem. Hol voltam. Mit csináltam. Emlékszem az emberekre akik velem voltak. Emlékszem hová tartottam, min gondolkoztam.
Eléggé nosztalgikus vagyok. Szeretek régi képeket nézni, szeretem felidézni az emlékeimet. Jót és rosszat egyaránt. Ilyenkor átértékelem, mit csináltam jól, és mit rosszul. Belátom a tévedéseim, és megerősítem az igazaim.
Viszont ha zenétől jutnak eszembe az emlékek összeszorul a gyomrom. Én annyira szeretem az emlékeim. Nélkülük üres lennék. Hiszen minden amit átéltem az formált ilyenné. Befolyásolták a döntéseim és segítettem előrehaladni. Vagy megállítottak. Nem engedték, hogy haladjak, mert át kell gondolnom valamit. Változtatnom kell valamin mielőtt haladhatnék előre.
Nekem nagyon fontos a zene. Ha még nem is tudom, egyszer ha újra meghallom, eszembe fog jutni, hogy fontos volt egykor és jó lesz emlékezni.

…

20

És igen, tegnap hajnalban betöltöttem a második x-et. 20 éves vagyok. Milyen hamar eltelt. Még jól emlékszem, hogy gyerekként mennyi mindenen járt az agyam, hogy vajon mennyi mindenre emlékszek majd még amire akkor gondoltam.
Egyébként hiába panaszkodok folyamatosan, nem érzem magam öregnek. Még sok minden áll előttem és én nem hátrálok meg előlük. Ez csak egy újabb mérföldkő az életemben.
Szoktam mondogatni, hogy nem szeretem ünnepelni a szülinapomat. Mindenféle indokot kitalálok, hogy miért nem, pedig valójában magam sem tudom. Igazából nincs is bajom vele, csak mindig ez jön ki egyből a számon, hogy nem szeretem. Pedig szeretem a tortát, szeretek ajándékot kapni, és valójában kívánó lehetőség tesztelni a környezetemet, hogy kinek vagyok annyira fontos hogy tudja és fel is köszöntsön (tisztelet a feledékenyeknek [én is az vagyok] meg akiknek nem árultam el).
Szóval tegnap: Ugyanúgy indult mint minden átlagos napom, telóra keltem, és aludtam rá még egy órát, mert sajt. Felkeltem, leültem gépezni, elmentem fürödni, utána Dóri anyjával orvoshoz mentünk. Utána hazajött Dóri…. Amikor beengedtem már akkor elküldtem a francba. A háta mögött egy tortás dobozt tartott (túl pici vagy, hogy el tudd rejteni rendesen) és vigyorog (mint általában mikor meglát). Morogva és meghatódva bekísértem, és elfújtam a gyertyákat. 20. Dóri felszeletelte a tortát, közben Laci elment boltba. Kaptam még egy Dóri által készített gamer pólót. A hátulján a nicknevem (Noga) és statok vannak. Nagyon örültem neki. (Rolinak is köszönöm, mert hallottam hogy asszisztált!) Már éppen elpusztítottam egy második szelet tortát amikor Laci hazaért. Dórial beszélgettünk és lassan készültünk MLP-t nézni, amikor Laci és Timi bejöttek a szobába. Nagyon vigyorogtak. Gyanúsan. Laci kérte, hogy nézzem meg Timi hátát. Timi megfordult és a kezében ott volt egy World of Warcraft Mists of Pandaria kiegszítő… Na ott már csak tátogni tudtam… Még egy ilyen szülinapot..
Gyors összesítő: összesen 5-en köszöntöttek fel (+1 random fazon a wowban) és ebből csak 4 tudta, hogy ma van a szülinapom. Segáz.

Tudom nem egér, hádena, rokon..