Még valamikor 2008-2009-2010 tanéveiben mertem magam boldognak tartani. Ott volt mellettem akkori legjobb barátom, Viktor. Számomra nagyobb öröm nem igazán volt , mint vele eltölteni pár órát. Akkoriban jött össze barátnőjével, Adrival. Sosem voltam féltékeny. Nagyon örültem nekik, és nagyon jó társaság voltak. Rengeteget röhögtünk, állatkodtunk, stb.. Sokat háborúztam is miatta anyámmal, hogy későn érek haza, keveset vagyok otthon, meg hasonlók. De minden balhé megérte. Hiszen annyira boldog voltam. Nekik kipanaszolhattam magam, maximum lehülyéztek, de sokszor tanácsot is adtak. Igaz, annyiban nem volt jó ez a korszak, hogy akkoriban még elég nehezen viseltem el az osztályom, de ebben később Pepci segített kitartani. Csak miatta nem hagytam ott a sulit, meg ugye ott volt az esély, hogy rosszabb körülmények közé kerülök. De maradjunk most Viktoréknál. Másfél, max 2 évig lógtam velük, bár a végefelé egyre kevesebbet, mert Viktor megbukott, és emiatt is ritkábban voltunk együtt. Azután egyszer csak valami miatt szakítottak. Máig sem tudom, hogy ki miatt, de nem is igazán érdekel. Miután szétmentek, mindketten elindultak lefelé. Mindketten rászoktak a cigire. Többet sajnos nem tudok lévén, hogy csak Viktorral tartottam a kapcsolatot, de vele is egyre ritkábban. Én nagyon sajnálom, hogy így lett. Kár értük. Adrival nagyon hamar elidegenedtünk. Nekem nem volt indokom keresni a társaságát, mert csak Viktor miatt ismerkedtem meg , és haverkodtam össze vele. Vikkel párhavonta összefutottunk, de azok sem voltak annyira tartalmasak. Ma már semmit sem tudok róluk. Én elköltöztem. Amíg ott voltam, addig próbáltam tartani a kapcsolatot, de úgy néz ki nem kellettem, és nekem lettek újabb barátaim. Csak, azért mégis, 7 év barátságot nem lehet egy pillanat alatt elfelejteni vagy kitörölni. Én valamennyire felnéztem rá, és sok mindennapi helyzetben segített, ha csak azzal is, hogy elhívott és nem otthon ültem.
Hiányzik….
egérlyuk 