21.

Igen, megint eltelt egy év. Idén is számoltam hányan köszöntöttek fel és a bűvös szám *dobpergés* : 3 ember! Nem mintha érdekelne. Csak egy számít és ő megvolt. Egy két emberről még tudom, hogy felköszöntött volna, csak kissé el van havazva. Nem haragszom én senkire. 🙂 És kaptam finom tortát is ! Szeretlek édesem! ❤ Ajándék idén nincs, de nem is vártam semmit. 🙂 És és és mostmár mindenhol nagykorúnak számítok! Hellyeah!

Na, de akkor térjünk másra is ki. Ma volt írásbeli vizsgám, számszerint 6 db. Én elég jónak érzem őket. Aztán majd meglátom milyenek lesznek.

Na, ez csak egy ilyen kurta poszt lett, nem nagyon történt érdekesség. Viszlát egy év múlva!

Ps: elég vidám vagyok. :3

Újabb születésnapi rágcsálók. 🙂

Vizsgára készülve

Éppen lefekvéshez készültem amikor eszembe jutott a vizsga, gondoltam leellenőrzöm mikor van az időpont, amikor realizálódott bennem, hogy hoppá, holnapután.. Ügyes vagyok, hogy eddig nem néztem meg…

Na most nekiestem tanulni és megnéztem az előző évi egyik interaktív feladatot. Több mint a 3/4-ét kisujjból kirázom. Oké. Nyugi van.
Úgy néz ki, hogy az írásbeli része is menni fog, nem nehéz anyag. Szóbeli meg csak majd lesz. Oké. Kövi vizsgarész..

Jó, ehhez többet kell olvasni, inkább alszok, reggel folyt köv, új posztban.

Farewell

Egy pár posztot megszüntettem és máshova helyeztem mert nem igazán való ide. A kínlódásaimat egészen máshova fogom ezentúl írni. Nem tudom, hogy folytatok-e még ehhez hasonló publikus blogot, mert biztos vagyok benne, hogy senki sem olvassa, szóval előfordulhat, hogy itt ez az utolsó bejegyzésem. Úgy néz ki, minden korszakomnak meg van a blogja, és érzem, hogy most ideje lezárni egy korszakot. Hátha tudok jobbá változni ami vagyok. Nem tudom akarok-e új blogot a feltehetőleg új énemhez, de egyenlőre nem sok esélyt látok, mert egy idő után úgyis megint feladom az írást, hiszen magamnak tudok privát blogba is írni, és úgy a publikusnak nincs értelme. Ha mégis tévednék akkor keressenek fel szavaim olvasói, ha érdekelné őket egy esetleges folytatás, csak hogy tudjam, hogy nem dolgozok fölöslegesen. Akkor hát, itt a búcsú ideje…

Isten veled egérlyuk! Köszönöm, hogy gondolataim őrzője voltál!

Fura

Amikor az ember eljut oda, hogy elveszíti a számára legfontosabbat, és rájön, hogy neki más már nem számít, akkor jön rá igazán, nincs miért aggódni. A vége akkor is ugyanaz lesz, vagy fiatalon, vagy középkorúan, vagy öregen, boldogan, boldogtalanul, gazdagon, szegényen, elégedetten vagy szorongva, de mind meghalunk. És akiben van elég lélekjelenlét, elég élni akarás, az rájön, ez a mélypont. Ettől rosszabb nem lehet. Ebből mi következik? Ettől csak jobb lehet. Csakis ez a gondolat mentett meg az idegösszeomlástól, és tudok – vérző szívvel ugyan, de talán őszintén- mosolyogni. Még semmit nem éltem, rövidke még éppen nem 21 évet. Annyi rossz történt már velem, annyit tapasztaltam már, hogy tudjam, ne görcsöljek többet a holnapon. Ma élsz, ami tegnap volt nem tudod megváltoztatni tökmindegy mennyit szorongsz rajta. A holnapról semmit sem tudsz, lehet életed legjobb napja, vagy a legrosszabb. Azzal sem érdemes foglalkozni.

Csak a pillanatnak élj, sose bánj semmit. 🙂

Igen követtem el 2 nagyobb hibát, ő neki ez az első de valamiért komolyabbnak érzem mint a sajátjaim. Lehet ez csak pillanatnyi. Lehet reggelre rájövök, hogy ő nem is hibás csak megtörtént. De jelenleg rossz. Üvölteni tudnék, de megérdemlem.

Ma el is kezdtem életem minden napját úgy élni, hogy ha este esetleg úgy fekszek le hogy reggel nem kelek fel többet akkor ne bánjam. Legalább boldog voltam.

Elengedek minden rosszat. Megőrzök minden jót.

Fel kéne keresni a barátaim, megkérdezni mi van velük. 🙂

Szerelemmel teli egy év

Egy év telt el azóta, hogy összejöttem vele. Nagyon szeretem még mindig, és szeretni is fogom örökké. Mindenképp szerettem volna megajándékozni valamivel, így vettem neki 2 karkötőt. Egy ametiszt és egy csakra karkötőt. Örült neki nagyon. És persze nem maradhatott el a szegfű sem, bár azt majdnem nem sikerült, mert a virágos ahol szoktam venni, nem volt nyitva, és egy másikba kellett mennem, de ott drágább volt és nem volt annyi nálam, de a virágárus odaadta nekem olcsóbban. Nagyon kedves volt tőle. Én Dóritól egy sálat kaptam, de azt még a vásárban megkaptam, illetve ma adott még nekem egy saját kezűleg horgolt, szívecskés barna labdát 2 szemmel. Este gondolkoztam, hogy mire is hasonlít és beugrott. Egy krumpli. De nagyon jópofa. Kicsit szomorú vagyok mert semmi kézműves dologgal nem készültem neki, de mindegy már. Az én ajándékom nagyobb része még úgyis hátra van. Pénteken elviszem egy étterembe vacsorázni. Vicces, egy éve járunk, de igazából még nem randiztunk egyszer sem. De majd most!
Szeretlek kis farkasom!

Egy év

Ma egy éve élek itt Debrecenben. Jó itt az élet.
Mi történt egy év alatt?
-meetes lettem és voltam segítő Oszakén
-a Mihály napi vásáron összebarátkoztam Dórival és 3 napra rá össze is jöttünk
-voltunk őszi mondoconon
-decemberben elkezdtem kasszásként dolgozni
-megvolt az első karácsony/új év
-volt egy balesetem tavasszal
-betöltöttem a 20-at
és még sok más is történt de ezek voltak az emlékezetesebbek.

Szeretek itt élni, és itt is maradok, én nem költözök el máshova.

Most csak ennyi így hirtelenjében.

Egyszer régen

Még valamikor 2008-2009-2010 tanéveiben mertem magam boldognak tartani. Ott volt mellettem akkori legjobb barátom, Viktor. Számomra nagyobb öröm nem igazán volt , mint vele eltölteni pár órát. Akkoriban jött össze barátnőjével, Adrival. Sosem voltam féltékeny. Nagyon örültem nekik, és nagyon jó társaság voltak. Rengeteget röhögtünk, állatkodtunk, stb.. Sokat háborúztam is miatta anyámmal, hogy későn érek haza, keveset vagyok otthon, meg hasonlók. De minden balhé megérte. Hiszen annyira boldog voltam. Nekik kipanaszolhattam magam, maximum lehülyéztek, de sokszor tanácsot is adtak. Igaz, annyiban nem volt jó ez a korszak, hogy akkoriban még elég nehezen viseltem el az osztályom, de ebben később Pepci segített kitartani. Csak miatta nem hagytam ott a sulit, meg ugye ott volt az esély, hogy rosszabb körülmények közé kerülök. De maradjunk most Viktoréknál. Másfél, max 2 évig lógtam velük, bár a végefelé egyre kevesebbet, mert Viktor megbukott, és emiatt is ritkábban voltunk együtt. Azután egyszer csak valami miatt szakítottak. Máig sem tudom, hogy ki miatt, de nem is igazán érdekel. Miután szétmentek, mindketten elindultak lefelé. Mindketten rászoktak a cigire. Többet sajnos nem tudok  lévén, hogy csak Viktorral tartottam a kapcsolatot, de vele is egyre ritkábban. Én nagyon sajnálom, hogy így lett. Kár értük. Adrival nagyon hamar elidegenedtünk. Nekem nem volt indokom keresni a társaságát, mert csak Viktor miatt ismerkedtem meg , és haverkodtam össze vele. Vikkel párhavonta összefutottunk, de azok sem voltak annyira tartalmasak.  Ma már semmit sem tudok róluk. Én elköltöztem. Amíg ott voltam, addig próbáltam tartani a kapcsolatot, de úgy néz ki nem kellettem, és nekem lettek újabb barátaim. Csak, azért mégis, 7 év barátságot nem lehet egy pillanat alatt elfelejteni vagy kitörölni. Én valamennyire felnéztem rá, és sok mindennapi helyzetben segített, ha csak azzal is, hogy elhívott és nem otthon ültem.

Hiányzik….

Zene

Zene. Mindenkinek ott van. Mindenki szeret valamilyen zenét. De mindenkinek mást jelent. Depresszió, magány, harag, félelem. Vidámság, öröm, szeretet, bátorság. Ezek érzések. Esküvő, temetés, ballagás. Ezek alkalmak. Délután az karosszékben ülve, a buszon állva, kint a füvön fekve. Helyek és időtöltés. Bulik, reklámok, csevegés közben. Csak háttérzaj. Mindegy mit mond bárki, mindenhez köthető.
Számomra emlékeket jelen. Emlékezés érzésekre. Emlékezés alkalmakra. Emlékezés helyekre. Emlékezés egy aláfestésre. Mert ha újra meghallom, vagy újrahallgatom eszembe jut, hogy egyszer már hallottam. És eszembe jut mi volt akkor. Mit éreztem. Hol voltam. Mit csináltam. Emlékszem az emberekre akik velem voltak. Emlékszem hová tartottam, min gondolkoztam.
Eléggé nosztalgikus vagyok. Szeretek régi képeket nézni, szeretem felidézni az emlékeimet. Jót és rosszat egyaránt. Ilyenkor átértékelem, mit csináltam jól, és mit rosszul. Belátom a tévedéseim, és megerősítem az igazaim.
Viszont ha zenétől jutnak eszembe az emlékek összeszorul a gyomrom. Én annyira szeretem az emlékeim. Nélkülük üres lennék. Hiszen minden amit átéltem az formált ilyenné. Befolyásolták a döntéseim és segítettem előrehaladni. Vagy megállítottak. Nem engedték, hogy haladjak, mert át kell gondolnom valamit. Változtatnom kell valamin mielőtt haladhatnék előre.
Nekem nagyon fontos a zene. Ha még nem is tudom, egyszer ha újra meghallom, eszembe fog jutni, hogy fontos volt egykor és jó lesz emlékezni.

…

20

És igen, tegnap hajnalban betöltöttem a második x-et. 20 éves vagyok. Milyen hamar eltelt. Még jól emlékszem, hogy gyerekként mennyi mindenen járt az agyam, hogy vajon mennyi mindenre emlékszek majd még amire akkor gondoltam.
Egyébként hiába panaszkodok folyamatosan, nem érzem magam öregnek. Még sok minden áll előttem és én nem hátrálok meg előlük. Ez csak egy újabb mérföldkő az életemben.
Szoktam mondogatni, hogy nem szeretem ünnepelni a szülinapomat. Mindenféle indokot kitalálok, hogy miért nem, pedig valójában magam sem tudom. Igazából nincs is bajom vele, csak mindig ez jön ki egyből a számon, hogy nem szeretem. Pedig szeretem a tortát, szeretek ajándékot kapni, és valójában kívánó lehetőség tesztelni a környezetemet, hogy kinek vagyok annyira fontos hogy tudja és fel is köszöntsön (tisztelet a feledékenyeknek [én is az vagyok] meg akiknek nem árultam el).
Szóval tegnap: Ugyanúgy indult mint minden átlagos napom, telóra keltem, és aludtam rá még egy órát, mert sajt. Felkeltem, leültem gépezni, elmentem fürödni, utána Dóri anyjával orvoshoz mentünk. Utána hazajött Dóri…. Amikor beengedtem már akkor elküldtem a francba. A háta mögött egy tortás dobozt tartott (túl pici vagy, hogy el tudd rejteni rendesen) és vigyorog (mint általában mikor meglát). Morogva és meghatódva bekísértem, és elfújtam a gyertyákat. 20. Dóri felszeletelte a tortát, közben Laci elment boltba. Kaptam még egy Dóri által készített gamer pólót. A hátulján a nicknevem (Noga) és statok vannak. Nagyon örültem neki. (Rolinak is köszönöm, mert hallottam hogy asszisztált!) Már éppen elpusztítottam egy második szelet tortát amikor Laci hazaért. Dórial beszélgettünk és lassan készültünk MLP-t nézni, amikor Laci és Timi bejöttek a szobába. Nagyon vigyorogtak. Gyanúsan. Laci kérte, hogy nézzem meg Timi hátát. Timi megfordult és a kezében ott volt egy World of Warcraft Mists of Pandaria kiegszítő… Na ott már csak tátogni tudtam… Még egy ilyen szülinapot..
Gyors összesítő: összesen 5-en köszöntöttek fel (+1 random fazon a wowban) és ebből csak 4 tudta, hogy ma van a szülinapom. Segáz.

Tudom nem egér, hádena, rokon..

Tél: Extended edition

Igen, már március vége van, húsvét a nyakunkon, szakad a hó, hideg van, továbbra is utálom a helyi meg az országos tömegközlekedést is.
Dolgozok 1000-el (mínusz ahogy hívnak).
2 hét és fél éve élek igazán hála a kis farkasomnak.
Az étvágyam rendben, híztam pár (olyan 10?) kilót. Lassan edzegetek is hogy eltűnjön az informatikus hasam.
Suli van, ritkán járok be, de áprilisban megemberelem magam.
Múlthéten Oszake volt, segítő voltam.
Hátöhm, ennyi.