Zene

Zene. Mindenkinek ott van. Mindenki szeret valamilyen zenét. De mindenkinek mást jelent. Depresszió, magány, harag, félelem. Vidámság, öröm, szeretet, bátorság. Ezek érzések. Esküvő, temetés, ballagás. Ezek alkalmak. Délután az karosszékben ülve, a buszon állva, kint a füvön fekve. Helyek és időtöltés. Bulik, reklámok, csevegés közben. Csak háttérzaj. Mindegy mit mond bárki, mindenhez köthető.
Számomra emlékeket jelen. Emlékezés érzésekre. Emlékezés alkalmakra. Emlékezés helyekre. Emlékezés egy aláfestésre. Mert ha újra meghallom, vagy újrahallgatom eszembe jut, hogy egyszer már hallottam. És eszembe jut mi volt akkor. Mit éreztem. Hol voltam. Mit csináltam. Emlékszem az emberekre akik velem voltak. Emlékszem hová tartottam, min gondolkoztam.
Eléggé nosztalgikus vagyok. Szeretek régi képeket nézni, szeretem felidézni az emlékeimet. Jót és rosszat egyaránt. Ilyenkor átértékelem, mit csináltam jól, és mit rosszul. Belátom a tévedéseim, és megerősítem az igazaim.
Viszont ha zenétől jutnak eszembe az emlékek összeszorul a gyomrom. Én annyira szeretem az emlékeim. Nélkülük üres lennék. Hiszen minden amit átéltem az formált ilyenné. Befolyásolták a döntéseim és segítettem előrehaladni. Vagy megállítottak. Nem engedték, hogy haladjak, mert át kell gondolnom valamit. Változtatnom kell valamin mielőtt haladhatnék előre.
Nekem nagyon fontos a zene. Ha még nem is tudom, egyszer ha újra meghallom, eszembe fog jutni, hogy fontos volt egykor és jó lesz emlékezni.

…

20

És igen, tegnap hajnalban betöltöttem a második x-et. 20 éves vagyok. Milyen hamar eltelt. Még jól emlékszem, hogy gyerekként mennyi mindenen járt az agyam, hogy vajon mennyi mindenre emlékszek majd még amire akkor gondoltam.
Egyébként hiába panaszkodok folyamatosan, nem érzem magam öregnek. Még sok minden áll előttem és én nem hátrálok meg előlük. Ez csak egy újabb mérföldkő az életemben.
Szoktam mondogatni, hogy nem szeretem ünnepelni a szülinapomat. Mindenféle indokot kitalálok, hogy miért nem, pedig valójában magam sem tudom. Igazából nincs is bajom vele, csak mindig ez jön ki egyből a számon, hogy nem szeretem. Pedig szeretem a tortát, szeretek ajándékot kapni, és valójában kívánó lehetőség tesztelni a környezetemet, hogy kinek vagyok annyira fontos hogy tudja és fel is köszöntsön (tisztelet a feledékenyeknek [én is az vagyok] meg akiknek nem árultam el).
Szóval tegnap: Ugyanúgy indult mint minden átlagos napom, telóra keltem, és aludtam rá még egy órát, mert sajt. Felkeltem, leültem gépezni, elmentem fürödni, utána Dóri anyjával orvoshoz mentünk. Utána hazajött Dóri…. Amikor beengedtem már akkor elküldtem a francba. A háta mögött egy tortás dobozt tartott (túl pici vagy, hogy el tudd rejteni rendesen) és vigyorog (mint általában mikor meglát). Morogva és meghatódva bekísértem, és elfújtam a gyertyákat. 20. Dóri felszeletelte a tortát, közben Laci elment boltba. Kaptam még egy Dóri által készített gamer pólót. A hátulján a nicknevem (Noga) és statok vannak. Nagyon örültem neki. (Rolinak is köszönöm, mert hallottam hogy asszisztált!) Már éppen elpusztítottam egy második szelet tortát amikor Laci hazaért. Dórial beszélgettünk és lassan készültünk MLP-t nézni, amikor Laci és Timi bejöttek a szobába. Nagyon vigyorogtak. Gyanúsan. Laci kérte, hogy nézzem meg Timi hátát. Timi megfordult és a kezében ott volt egy World of Warcraft Mists of Pandaria kiegszítő… Na ott már csak tátogni tudtam… Még egy ilyen szülinapot..
Gyors összesítő: összesen 5-en köszöntöttek fel (+1 random fazon a wowban) és ebből csak 4 tudta, hogy ma van a szülinapom. Segáz.

Tudom nem egér, hádena, rokon..

Mert szeretném

Szeretnék egy picike aranyos kis emberkét. Aki néz. Először. Tágra nyílt szemekkel mered erre a hatalmas világra. Aztán össze vissza mozgolódik meg gagyog. Sokat mosolyog és édesen nevet. És egyszer csak megindul. Kúszik-mászik, megállíthatatlanul, amíg fel nem kapaszkodik valamin és el nem kezd totyogni. Tity-toty, tity-toty. Gagyarászik, és hirtelen felnéz rám, elmosolyodik és azt modja: Apa! Akkor felkapom, ránevetek, megpördülök vele,  úgy csinálom mintha eldobnám és közben sikít meg nevet tele szájjal. Utána elkezd kérdezni mindenfélét, többnyire, mi az és miért? Aztán óvodába jár, játszik a többi kis fickóval és megismeri a világot. Utána hirtelen már órán mondja fel az ábécét és eldicsekszik mindenkinek, hogy elszámol ötszázig és tud 3-al szorozni. És egyik nap hazajön, hogy kísérleteztek órán, és annyira izgalmas volt. Észre sem vesszük, de már másik iskolába jár, és kevesebbet beszélgetünk, de még mindig mosolygunk egymásra és komolyan beszélgetünk. Egyik nap hazahoz valakit akit nagyon szeret és bemutatja a családnak. Még alig telt el egy kis idő, de már diplomája van és lakást keres mert már önálló felnőtt ember és szerencsét próbálna az ÉLET-ben. Mi már csak ülünk otthon és alig várjuk, hogy meglátogassanak az unokákkal, és felidézzük vele, hogy milyen is volt gyerekként.

Tél: Extended edition

Igen, már március vége van, húsvét a nyakunkon, szakad a hó, hideg van, továbbra is utálom a helyi meg az országos tömegközlekedést is.
Dolgozok 1000-el (mínusz ahogy hívnak).
2 hét és fél éve élek igazán hála a kis farkasomnak.
Az étvágyam rendben, híztam pár (olyan 10?) kilót. Lassan edzegetek is hogy eltűnjön az informatikus hasam.
Suli van, ritkán járok be, de áprilisban megemberelem magam.
Múlthéten Oszake volt, segítő voltam.
Hátöhm, ennyi.

Lehetséges munkák

Kevés olyan munka van amit szívesen illetve nem kifejezett utálattal végeznék.

Az első amit nem utálattal végeznék, az az amit éppen tanulok:
Rendszergazda és hálózattelepítő.
A számítógépekhez viszonylag  jól értek, és szeretek velük foglalkozni bár könnyen ráunok és némelyik probléma után úgy legszívesebben kihajítanám az ablakon, de nem teszem. Ha ezzel foglalkozok majd a jövőben nem fogom bánni.

Az első munka amit élveznék is:
Újság/cikk író, vagy szerkesztő.
Egy időben megfogott, hogy de jó is lenne véleményeket, cikkeket írni bizonyos dolgokról. Egyik régebbi álmom egy pc játékos magazinhoz elszegődni és megszokott nickname alatt publikálni élménybeszászomókat írni új játékokról stb. Újabban meg az fordult meg a fejemben, hogy a Galaktikánál sem lenne rossz elhelyezkedni.

És a top munka amit szeretnék végezni:
Szakács.
Imádok főzni. Egyszerűen amikor a fazékban kevergetem a ragut, a leveshez pucolom a zöldségeket vagy odateszem a tésztavizet főzni, mintha egy másik világban lennék. Annyira le tudja kötni a figyelmem és annyira szeretem is csinálni, hogy számomra ez lenne a tökéletes munka. Szeretnék szakképesítést is szerezni belőle.

Szóval számomra ezek a munkák jöhetnének szóba a jövőmben.

Az álmom

Boldogak vagyunk.
Van egy házunk. Nem túl nagy, de kényelmesen elférünk benne.
Dóri a feleségem. Szeretjük egymást mindennél jobban.
Van egy állásom amit szeretek csinálni és jól fizet. Szakács vagyok. Amikor hazaérek a munkából, Dóri a nyakamba ugorva és egy hosszú forró csókkal köszönt.
Vannak gyerekeink, pont annyi amennyit Dóri szeretne. Jó szülők vagyunk. Nem kényeztetjük el őket, de mindent megadunk nekik. Szeretetet és anyagiakat egyaránt.
Nem túl nagy álom, de így lesz.  Teszek róla.

Tesco

Pénztár. Diákmunka.

Az első benyomás/tapasztalatok:

Egy rövid mondatban össze lehet foglalni. Az emberek hülyék.
Az még hagyján, hogy nem címkézi le nekem a pékárut (ugyan, minek találták ki a címke nyomtatót?), de amikor én (ugye pénztáros. nem vásárló.) nem tudom, hogy mi a retek (vagyis nem retek, pékáru) az amit vett, és megkérdezem tök normálisan ‘Elnézést, megkérdezhetem, hogy ez mi?’ , erre az a válaszuk, hogy ‘Mittomén?’ (És kajak volt aki így válaszolt… ) Olyankor, szerencsétlen pénztáros mit csináljon? Tudom, ott a lapozó. Kikereshetem, talán nehezen beazonosíthatom, de ugye az időigényes, és ha lassú vagyok akkor meg a gyökérje csúnyán néz..
Ugyanez a zöldséggel, de hagyjuk..

Másik. Ugye lehet bankkártyával fizetni, és sokan élnek is ezzel, én ennek nagyon örülök, a mottóm: Bankkártyából nem lehet rosszul visszaadni. De néha már ezzel is meg tudnak ölni:
Jön a vásárló. Árut tesz a szalagra. Én lehúzom. Fizetne. Kártyát ad. Én berakom a kártyát a helyére. A vásárló bambul. Én a vásárlót figyelem. Eltelik 1 perc. ‘Elnézést, beírná (((AZT A NYOMORULT PIN KÓDOT? MI A PICSÁRA VÁR? MIT NÉZEGET? NEM TUDJA? HOGY A BANK/HITEL KÁRTYA PINNEL MŰKÖDIK? A SAJÁT KÁRTYÁJA MAGA HÜLYE!))) pin kódot?’
Most komolyan. Ha már kártyával fizet, ne a messiást várja. Figyeljen egy kicsit. Nem én fizetek, maga.

Harmadik. Kuponok. (ohó! témánál vagyunk!) Ugye nem csak 2012 találmánya, hogy kuponnal lehet fizetni (mert létezett ám erzsike utalvány előtt is egy rakás kupon), és mi a kuponnal fizetés első és legfontosabb szabálya? Na? Nem hallom rendesen! Igeeeeeen, helyes a válasz.

Kuponból nem adhatok vissza! Nem nem tudok, NEM tehetem! Köszöntem!

(Igen, eljöttek 0 kp-val, csak kuponnal fizettek..)

Azt már nem is részletezem, hogy, a vásárlók nagy része azt hiszi, hogy mi vagyunk az akciós újság humanoid kiszerelése (Nem, nem tudom az akciókat, nekem nem az a dolgom, hogy tudjam, nekem le kell húzni az árut, pénzt kérni értük és a legtöbb esetben visszajárót adni), mert kb minden 3-4. vásárló ezzel kezdi, Ez meg az ugye így meg úgy van? Nem tudom, biztos, ha az újságban van akkor ja. Ha nem jó valami, menjen a vevőszolgálatra, ők biztosan tudják, én nem.

Persze azért vannak rendes, türelmes, jó fej és segítőkész vásárlók is, róluk sem feledkezem meg csak a sok rossz mellett kevésbé maradnak meg. Ha türelmetlen volnék, esetleg lassú, annak is meg van az oka. Ember vagyok. Elfáradok, stresszelek, és nem vagyok tökéletes. Ja és még tanuló is vagyok, és tapasztalatlan is. De akik normálisan viselkednek velem azoknak köszönöm, és igyekszem a legjobbat nyújtani feléjük.

Ennyit a vásárlókról.

Persze azért a nagyobb vezetőség is hülye, napi 30 db  200-ft-os adománykupont kellene eladni /pénztár/műszak. Ezt ők sem gondolhatják komolyan.. Miután az 5. vásárló vágja a fejemhez, hogy nem vesz, neki is adományra lenne szüksége, persze hogy nem kérdezgetem tovább a többit. Néha néha sikerül eladnom (a legtöbb 11 volt egy nap), de nem erőszakoskodom. Mindig kint hagyom szem előtt, ha valaki akar, úgyis megveszi.. Nem kötelezzük már szerencsétlen vásárlókat, hogy adományozzanak, és ne kötelezzék a pénztárosokat, hogy a sok szar mellet még emiatt is fájjon a fejük.

Eleinte nehezebben ment minden, de lassan belejövök mindenbe. Már többnyire tudom mit hova kell beütni, tudom kihez mikor kell segítségért folyamodni, a kuponokat tudom használni, egyre jobban megy a pontos visszaadás, már nem stresszelem végig az egész napot, nem kapok (annyiszor, és akkora ) pánikrohamot ha valami nem úgy van ahogy kellene,  a leszámolás is egyre gyorsabban megy, és lassan már egyedül mehet egyes része. Nem szeretném hogy rutinom legyen. Nem szeretném ezt sokáig dolgozni, de amíg nem találok mást, jó ez nekem.

Ha még eszembe jut valami, vagy történik valami említésre méltó, azt is idevésem.

A farkaskölyök

Imádom! Nem bírok meglenni nélküle. Minden percem amit nem vele töltök pazarlás. Pedig most jön az a korszak amikor egyre ritkábban fogunk találkozni. Muszáj dolgoznom. Az ittélhetésem múlik attól. Bepróbálkozok pénztárosnak, hátha bejön, és tudok folyamatosan dolgozni.

Az elmúlt időben elég tartalmas hétköznapjaim voltak. Nem egyszer voltunk moziban (Hotel Transylvania, Lorax, Silent Hill: Revelation), sokat mentünk teaházba, legjobb barátom velünk töltött egy hétvégét, járunk spirituális előadásokra, ugye ott van a meet, szóval nem unatkozunk. Az iskola elég jól megy, bár mostanság elég sokat lógok. Ha a középsuli is ilyen jól ment volna simán lehetett volna 4-es az érettségi átlagom is.

Itthon egyre háziasabb vagyok, főzögetek, a konyhát igyekszem rendben tartani, és elhatároztam, hogyha meglesz a rendszergazda képzettségem akkor megyek egy szakács tanfolyamra is. Egyszerűen főzés közben mintha más lennék.

Az életmódomon is lassan változtatgatok, pozitív irányba. Igyekszem egészségesebben, kiegyensúlyozottabban élni.

Majd még jelentkezem.

Az első hónapok

Nohát, rég nem írtam, nem igazán volt kedvem, de elég sok minden történt velem szóval már illene mesélnem.
Egyenlőre nincsenek különösebben problémák, volt pár fogfájásom, de attól veszélyesebb semmi nem volt.
Az iskolában beilleszkedtem sikeresen, az osztálytársakkal jól elvagyunk, a tanárokkal sincs rossz kapcsolatom, és tanulmányilag sem haladok rosszul.
Iskolán kívül már rendszeres látogatója vagyok a meetnek, ott nehezebb volt a barátkozás, és annak ellenére, hogy pénteken nagyon rossz kedvem volt szombaton megtört végre a jég. Voltunk a Mihály napi vásáron, sétáltunk egész nap, és jól éreztük magunkat. Utána voltunk a Carpe Diemben (helyi teaház) ahol már egyre jobb lett a kedvem. Utána egészen hajnalig sétáltunk..
Szóval bejön az élet, itthon elvagyunk, most voltam két hétig egyedül, pár nap után szar volt, de volt aki tartsa bennem a lelket.
Miután hazajöttek a lakótársak már nem volt semmi bajom, kivéve a múltheti apróbb rosszkedvemet.
Ami már nagyon régóta hiányzott, hogy végre boldog vagyok…
Végtelenül, boldog…
A mai napom, háát… megérte felkelni… 🙂

A suli

Ma volt az első normális tanítási nap a suliban. Nem volt könnyű végigülni, meleg volt és unalmas. Beértem időben, vártuk a tanárt. 3 informatika órával kezdtünk. El lettek mondva a játékszabályok és bele is vágtunk a tanulásba. Ha nem negyedjére tanulnám ugyanezt még nem is unatkoztam volna. Na mindegy, kicsit villogtam a tudásommal és mondtam pár jó megoldást. A tanár korrektül viselkedik, egyenlőre több véleményt még nem mondok róla.

Utána jött 2 aktív ügyvitel rendszer, izé, öö asszem. Az órarendbe nincs rendesen kiírva. Ritka az ilyen, de máris megvan melyik tanárt és tantárgyat fogom utálni. Nem elég hogy kibaszott halkan beszél, meg folyton vigyorog, de tipikus apró feminista beszólásai vannak. Nem olyan nagyok amire fel lehet háborodni, de engem zavarnak az ilyenek. Ami a legjobban idegesít, hogy úgy viselkedik, mintha magától értetődő lenne, hogy tudjuk mekkora az ideális íróasztal, hogy hogyan kell berendezni egy irodát, hogy hogy működik a légkondícionáló. Bakker, most rendszergazdának vagy irodarendezőnek tanulunk? Sőt nem nem is tanulunk mert mint kiderül tudnunk kéne. Nameg hogy ugye halkan beszél, volt egy ilyen beszólása, hogy hogyan fogunk tanulni ha nem jegyzetelünk? Igen? Szopj le! És úgy hogyan fogunk tanulni ha egy suttogó picsa “tanít”?

Áááh, elegem van pedig ez még csak az első nap….

Na, majd csak túlélem….