21.

Igen, megint eltelt egy év. Idén is számoltam hányan köszöntöttek fel és a bűvös szám *dobpergés* : 3 ember! Nem mintha érdekelne. Csak egy számít és ő megvolt. Egy két emberről még tudom, hogy felköszöntött volna, csak kissé el van havazva. Nem haragszom én senkire. 🙂 És kaptam finom tortát is ! Szeretlek édesem! ❤ Ajándék idén nincs, de nem is vártam semmit. 🙂 És és és mostmár mindenhol nagykorúnak számítok! Hellyeah!

Na, de akkor térjünk másra is ki. Ma volt írásbeli vizsgám, számszerint 6 db. Én elég jónak érzem őket. Aztán majd meglátom milyenek lesznek.

Na, ez csak egy ilyen kurta poszt lett, nem nagyon történt érdekesség. Viszlát egy év múlva!

Ps: elég vidám vagyok. :3

Újabb születésnapi rágcsálók. 🙂

Fura

Amikor az ember eljut oda, hogy elveszíti a számára legfontosabbat, és rájön, hogy neki más már nem számít, akkor jön rá igazán, nincs miért aggódni. A vége akkor is ugyanaz lesz, vagy fiatalon, vagy középkorúan, vagy öregen, boldogan, boldogtalanul, gazdagon, szegényen, elégedetten vagy szorongva, de mind meghalunk. És akiben van elég lélekjelenlét, elég élni akarás, az rájön, ez a mélypont. Ettől rosszabb nem lehet. Ebből mi következik? Ettől csak jobb lehet. Csakis ez a gondolat mentett meg az idegösszeomlástól, és tudok – vérző szívvel ugyan, de talán őszintén- mosolyogni. Még semmit nem éltem, rövidke még éppen nem 21 évet. Annyi rossz történt már velem, annyit tapasztaltam már, hogy tudjam, ne görcsöljek többet a holnapon. Ma élsz, ami tegnap volt nem tudod megváltoztatni tökmindegy mennyit szorongsz rajta. A holnapról semmit sem tudsz, lehet életed legjobb napja, vagy a legrosszabb. Azzal sem érdemes foglalkozni.

Csak a pillanatnak élj, sose bánj semmit. 🙂

Igen követtem el 2 nagyobb hibát, ő neki ez az első de valamiért komolyabbnak érzem mint a sajátjaim. Lehet ez csak pillanatnyi. Lehet reggelre rájövök, hogy ő nem is hibás csak megtörtént. De jelenleg rossz. Üvölteni tudnék, de megérdemlem.

Ma el is kezdtem életem minden napját úgy élni, hogy ha este esetleg úgy fekszek le hogy reggel nem kelek fel többet akkor ne bánjam. Legalább boldog voltam.

Elengedek minden rosszat. Megőrzök minden jót.

Fel kéne keresni a barátaim, megkérdezni mi van velük. 🙂

Szerelemmel teli egy év

Egy év telt el azóta, hogy összejöttem vele. Nagyon szeretem még mindig, és szeretni is fogom örökké. Mindenképp szerettem volna megajándékozni valamivel, így vettem neki 2 karkötőt. Egy ametiszt és egy csakra karkötőt. Örült neki nagyon. És persze nem maradhatott el a szegfű sem, bár azt majdnem nem sikerült, mert a virágos ahol szoktam venni, nem volt nyitva, és egy másikba kellett mennem, de ott drágább volt és nem volt annyi nálam, de a virágárus odaadta nekem olcsóbban. Nagyon kedves volt tőle. Én Dóritól egy sálat kaptam, de azt még a vásárban megkaptam, illetve ma adott még nekem egy saját kezűleg horgolt, szívecskés barna labdát 2 szemmel. Este gondolkoztam, hogy mire is hasonlít és beugrott. Egy krumpli. De nagyon jópofa. Kicsit szomorú vagyok mert semmi kézműves dologgal nem készültem neki, de mindegy már. Az én ajándékom nagyobb része még úgyis hátra van. Pénteken elviszem egy étterembe vacsorázni. Vicces, egy éve járunk, de igazából még nem randiztunk egyszer sem. De majd most!
Szeretlek kis farkasom!

20

És igen, tegnap hajnalban betöltöttem a második x-et. 20 éves vagyok. Milyen hamar eltelt. Még jól emlékszem, hogy gyerekként mennyi mindenen járt az agyam, hogy vajon mennyi mindenre emlékszek majd még amire akkor gondoltam.
Egyébként hiába panaszkodok folyamatosan, nem érzem magam öregnek. Még sok minden áll előttem és én nem hátrálok meg előlük. Ez csak egy újabb mérföldkő az életemben.
Szoktam mondogatni, hogy nem szeretem ünnepelni a szülinapomat. Mindenféle indokot kitalálok, hogy miért nem, pedig valójában magam sem tudom. Igazából nincs is bajom vele, csak mindig ez jön ki egyből a számon, hogy nem szeretem. Pedig szeretem a tortát, szeretek ajándékot kapni, és valójában kívánó lehetőség tesztelni a környezetemet, hogy kinek vagyok annyira fontos hogy tudja és fel is köszöntsön (tisztelet a feledékenyeknek [én is az vagyok] meg akiknek nem árultam el).
Szóval tegnap: Ugyanúgy indult mint minden átlagos napom, telóra keltem, és aludtam rá még egy órát, mert sajt. Felkeltem, leültem gépezni, elmentem fürödni, utána Dóri anyjával orvoshoz mentünk. Utána hazajött Dóri…. Amikor beengedtem már akkor elküldtem a francba. A háta mögött egy tortás dobozt tartott (túl pici vagy, hogy el tudd rejteni rendesen) és vigyorog (mint általában mikor meglát). Morogva és meghatódva bekísértem, és elfújtam a gyertyákat. 20. Dóri felszeletelte a tortát, közben Laci elment boltba. Kaptam még egy Dóri által készített gamer pólót. A hátulján a nicknevem (Noga) és statok vannak. Nagyon örültem neki. (Rolinak is köszönöm, mert hallottam hogy asszisztált!) Már éppen elpusztítottam egy második szelet tortát amikor Laci hazaért. Dórial beszélgettünk és lassan készültünk MLP-t nézni, amikor Laci és Timi bejöttek a szobába. Nagyon vigyorogtak. Gyanúsan. Laci kérte, hogy nézzem meg Timi hátát. Timi megfordult és a kezében ott volt egy World of Warcraft Mists of Pandaria kiegszítő… Na ott már csak tátogni tudtam… Még egy ilyen szülinapot..
Gyors összesítő: összesen 5-en köszöntöttek fel (+1 random fazon a wowban) és ebből csak 4 tudta, hogy ma van a szülinapom. Segáz.

Tudom nem egér, hádena, rokon..

Mert szeretném

Szeretnék egy picike aranyos kis emberkét. Aki néz. Először. Tágra nyílt szemekkel mered erre a hatalmas világra. Aztán össze vissza mozgolódik meg gagyog. Sokat mosolyog és édesen nevet. És egyszer csak megindul. Kúszik-mászik, megállíthatatlanul, amíg fel nem kapaszkodik valamin és el nem kezd totyogni. Tity-toty, tity-toty. Gagyarászik, és hirtelen felnéz rám, elmosolyodik és azt modja: Apa! Akkor felkapom, ránevetek, megpördülök vele,  úgy csinálom mintha eldobnám és közben sikít meg nevet tele szájjal. Utána elkezd kérdezni mindenfélét, többnyire, mi az és miért? Aztán óvodába jár, játszik a többi kis fickóval és megismeri a világot. Utána hirtelen már órán mondja fel az ábécét és eldicsekszik mindenkinek, hogy elszámol ötszázig és tud 3-al szorozni. És egyik nap hazajön, hogy kísérleteztek órán, és annyira izgalmas volt. Észre sem vesszük, de már másik iskolába jár, és kevesebbet beszélgetünk, de még mindig mosolygunk egymásra és komolyan beszélgetünk. Egyik nap hazahoz valakit akit nagyon szeret és bemutatja a családnak. Még alig telt el egy kis idő, de már diplomája van és lakást keres mert már önálló felnőtt ember és szerencsét próbálna az ÉLET-ben. Mi már csak ülünk otthon és alig várjuk, hogy meglátogassanak az unokákkal, és felidézzük vele, hogy milyen is volt gyerekként.

Az álmom

Boldogak vagyunk.
Van egy házunk. Nem túl nagy, de kényelmesen elférünk benne.
Dóri a feleségem. Szeretjük egymást mindennél jobban.
Van egy állásom amit szeretek csinálni és jól fizet. Szakács vagyok. Amikor hazaérek a munkából, Dóri a nyakamba ugorva és egy hosszú forró csókkal köszönt.
Vannak gyerekeink, pont annyi amennyit Dóri szeretne. Jó szülők vagyunk. Nem kényeztetjük el őket, de mindent megadunk nekik. Szeretetet és anyagiakat egyaránt.
Nem túl nagy álom, de így lesz.  Teszek róla.

Az első hónapok

Nohát, rég nem írtam, nem igazán volt kedvem, de elég sok minden történt velem szóval már illene mesélnem.
Egyenlőre nincsenek különösebben problémák, volt pár fogfájásom, de attól veszélyesebb semmi nem volt.
Az iskolában beilleszkedtem sikeresen, az osztálytársakkal jól elvagyunk, a tanárokkal sincs rossz kapcsolatom, és tanulmányilag sem haladok rosszul.
Iskolán kívül már rendszeres látogatója vagyok a meetnek, ott nehezebb volt a barátkozás, és annak ellenére, hogy pénteken nagyon rossz kedvem volt szombaton megtört végre a jég. Voltunk a Mihály napi vásáron, sétáltunk egész nap, és jól éreztük magunkat. Utána voltunk a Carpe Diemben (helyi teaház) ahol már egyre jobb lett a kedvem. Utána egészen hajnalig sétáltunk..
Szóval bejön az élet, itthon elvagyunk, most voltam két hétig egyedül, pár nap után szar volt, de volt aki tartsa bennem a lelket.
Miután hazajöttek a lakótársak már nem volt semmi bajom, kivéve a múltheti apróbb rosszkedvemet.
Ami már nagyon régóta hiányzott, hogy végre boldog vagyok…
Végtelenül, boldog…
A mai napom, háát… megérte felkelni… 🙂