Lehetséges munkák

Kevés olyan munka van amit szívesen illetve nem kifejezett utálattal végeznék.

Az első amit nem utálattal végeznék, az az amit éppen tanulok:
Rendszergazda és hálózattelepítő.
A számítógépekhez viszonylag  jól értek, és szeretek velük foglalkozni bár könnyen ráunok és némelyik probléma után úgy legszívesebben kihajítanám az ablakon, de nem teszem. Ha ezzel foglalkozok majd a jövőben nem fogom bánni.

Az első munka amit élveznék is:
Újság/cikk író, vagy szerkesztő.
Egy időben megfogott, hogy de jó is lenne véleményeket, cikkeket írni bizonyos dolgokról. Egyik régebbi álmom egy pc játékos magazinhoz elszegődni és megszokott nickname alatt publikálni élménybeszászomókat írni új játékokról stb. Újabban meg az fordult meg a fejemben, hogy a Galaktikánál sem lenne rossz elhelyezkedni.

És a top munka amit szeretnék végezni:
Szakács.
Imádok főzni. Egyszerűen amikor a fazékban kevergetem a ragut, a leveshez pucolom a zöldségeket vagy odateszem a tésztavizet főzni, mintha egy másik világban lennék. Annyira le tudja kötni a figyelmem és annyira szeretem is csinálni, hogy számomra ez lenne a tökéletes munka. Szeretnék szakképesítést is szerezni belőle.

Szóval számomra ezek a munkák jöhetnének szóba a jövőmben.

Tesco

Pénztár. Diákmunka.

Az első benyomás/tapasztalatok:

Egy rövid mondatban össze lehet foglalni. Az emberek hülyék.
Az még hagyján, hogy nem címkézi le nekem a pékárut (ugyan, minek találták ki a címke nyomtatót?), de amikor én (ugye pénztáros. nem vásárló.) nem tudom, hogy mi a retek (vagyis nem retek, pékáru) az amit vett, és megkérdezem tök normálisan ‘Elnézést, megkérdezhetem, hogy ez mi?’ , erre az a válaszuk, hogy ‘Mittomén?’ (És kajak volt aki így válaszolt… ) Olyankor, szerencsétlen pénztáros mit csináljon? Tudom, ott a lapozó. Kikereshetem, talán nehezen beazonosíthatom, de ugye az időigényes, és ha lassú vagyok akkor meg a gyökérje csúnyán néz..
Ugyanez a zöldséggel, de hagyjuk..

Másik. Ugye lehet bankkártyával fizetni, és sokan élnek is ezzel, én ennek nagyon örülök, a mottóm: Bankkártyából nem lehet rosszul visszaadni. De néha már ezzel is meg tudnak ölni:
Jön a vásárló. Árut tesz a szalagra. Én lehúzom. Fizetne. Kártyát ad. Én berakom a kártyát a helyére. A vásárló bambul. Én a vásárlót figyelem. Eltelik 1 perc. ‘Elnézést, beírná (((AZT A NYOMORULT PIN KÓDOT? MI A PICSÁRA VÁR? MIT NÉZEGET? NEM TUDJA? HOGY A BANK/HITEL KÁRTYA PINNEL MŰKÖDIK? A SAJÁT KÁRTYÁJA MAGA HÜLYE!))) pin kódot?’
Most komolyan. Ha már kártyával fizet, ne a messiást várja. Figyeljen egy kicsit. Nem én fizetek, maga.

Harmadik. Kuponok. (ohó! témánál vagyunk!) Ugye nem csak 2012 találmánya, hogy kuponnal lehet fizetni (mert létezett ám erzsike utalvány előtt is egy rakás kupon), és mi a kuponnal fizetés első és legfontosabb szabálya? Na? Nem hallom rendesen! Igeeeeeen, helyes a válasz.

Kuponból nem adhatok vissza! Nem nem tudok, NEM tehetem! Köszöntem!

(Igen, eljöttek 0 kp-val, csak kuponnal fizettek..)

Azt már nem is részletezem, hogy, a vásárlók nagy része azt hiszi, hogy mi vagyunk az akciós újság humanoid kiszerelése (Nem, nem tudom az akciókat, nekem nem az a dolgom, hogy tudjam, nekem le kell húzni az árut, pénzt kérni értük és a legtöbb esetben visszajárót adni), mert kb minden 3-4. vásárló ezzel kezdi, Ez meg az ugye így meg úgy van? Nem tudom, biztos, ha az újságban van akkor ja. Ha nem jó valami, menjen a vevőszolgálatra, ők biztosan tudják, én nem.

Persze azért vannak rendes, türelmes, jó fej és segítőkész vásárlók is, róluk sem feledkezem meg csak a sok rossz mellett kevésbé maradnak meg. Ha türelmetlen volnék, esetleg lassú, annak is meg van az oka. Ember vagyok. Elfáradok, stresszelek, és nem vagyok tökéletes. Ja és még tanuló is vagyok, és tapasztalatlan is. De akik normálisan viselkednek velem azoknak köszönöm, és igyekszem a legjobbat nyújtani feléjük.

Ennyit a vásárlókról.

Persze azért a nagyobb vezetőség is hülye, napi 30 db  200-ft-os adománykupont kellene eladni /pénztár/műszak. Ezt ők sem gondolhatják komolyan.. Miután az 5. vásárló vágja a fejemhez, hogy nem vesz, neki is adományra lenne szüksége, persze hogy nem kérdezgetem tovább a többit. Néha néha sikerül eladnom (a legtöbb 11 volt egy nap), de nem erőszakoskodom. Mindig kint hagyom szem előtt, ha valaki akar, úgyis megveszi.. Nem kötelezzük már szerencsétlen vásárlókat, hogy adományozzanak, és ne kötelezzék a pénztárosokat, hogy a sok szar mellet még emiatt is fájjon a fejük.

Eleinte nehezebben ment minden, de lassan belejövök mindenbe. Már többnyire tudom mit hova kell beütni, tudom kihez mikor kell segítségért folyamodni, a kuponokat tudom használni, egyre jobban megy a pontos visszaadás, már nem stresszelem végig az egész napot, nem kapok (annyiszor, és akkora ) pánikrohamot ha valami nem úgy van ahogy kellene,  a leszámolás is egyre gyorsabban megy, és lassan már egyedül mehet egyes része. Nem szeretném hogy rutinom legyen. Nem szeretném ezt sokáig dolgozni, de amíg nem találok mást, jó ez nekem.

Ha még eszembe jut valami, vagy történik valami említésre méltó, azt is idevésem.